Kártyajátékok.hupont.hu

Bizonytalan eredet
A kártyák európai megjelenésének módja és ideje igen vitatott téma. 
A worchesteri tanács 38-ik kánonjára (1240) gyakran hivatkoznak a szakértők, mint annak bizonyítékára, hogy a kártyákat már a XIII. század közepén Angliaszerte ismerték. 
Azonban mára már az a valószínűbb, hogy ez a játék sokkal inkább a sakk lehetett.

Ha a játékkártyák az 1278-as évekre már általánosan elterjedtek lettek volna, akkor figyelemre méltó lenne, hogy Petrarca a játékokról szóló dialógusaiban egyáltalán nem tesz róla említést. Boccaccio, Chaucer és ugyanezen korszak más írói egyértelműen és jól értelmezhetően említenek különböző játékokat, azonban munkáikban sehol sem találni még a legkisebb jelét sem a kártyajátékokra való utalásnak. 
Vannak ugyan a játékkártyára vonatkozó hivatkozások ugyanezen korszak különböző műveiből, de a legújabb kutatások azt valószínűsítik: az ezeken a helyeken a kártyaként említett szavak gyakran félrefordítás vagy félreértelmezés eredményei.

Millió magyarázat

Számtalan olyan elmélet létezik, létezett a kártyák eredetével kapcsolatban, amelyek később tévhitnek bizonyultak. Az, hogy Marco Polo a XIII. századi kínai útjáról hozta őket Európába, ellentmond az európai elterjedéssel kapcsolatos ismereteinknek, valamint annak a ténynek is, hogy sokan a kártyajátékokat még Polo visszatérése után 200 évvel is egy új játékként ismertetik. 
Hasonlóan Polohoz, a keresztesek is túl korán fejezték be útjaikat ahhoz, hogy megfelelő alanyok lehessenek a kártyajáték elterjesztéséhez. 
Néhányan a perzsa eredetű, pókerhez hasonló As-Nas játékban vélik az őseredetet felfedezni; ennek kialakulása azonban csak a XVII.-ik századig vezethető vissza. Más elméletek szerint a kártyajátékok az indiai négyoldalú sakkból alakultak ki. 
Ugyanakkor köztudott, hogy a közvetítőkként feltételezhető cigányok csak akkor jelentek meg először Európában, amikor a játékkártyák már 40 éve ismertek voltak. A cigányok és a kártyák kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a jövendőmondásra használatos tarot kártyák megjelenési formája az 1790-es évekre tehető (mely valószínűleg - és ugyanakkor nem véletlenül - a passziánsz megjelenésének ideje is egyben).

A mamelukok titkai

A kártyák Európában történő megjelenését magyarázó, napjainkban leginkább elfogadott teória szerint a kártyajátékok 1360 körül kerültek a kontinensre, és nem közvetlenül Kínából, hanem velencei közvetítéssel, az egyiptomi területen uralkodó Mameluk Birodalomból. 
A mameluk kártyák nem egyenesági leszármazottai a kínai típusoknak; sokkal inkább fedezhetünk fel homályos rokonságot a földrajzilag is közbeeső indiai, valamint perzsa (mai Irán) területén elterjedt fajtákkal. Néhány bizonyíték alapján feltételezhető, hogy a korábban Európába hozott kínai kártyák később Perzsiába kerültek, és így befolyással bírtak a mameluk és más egyiptomi típusok kialakulására, mielőtt azok később újra megjelentek az európai kontinensen. 

Egyes mameluk kártyatöredékek származását a XII. vagy a XIII. századra datálják. Nem ismert, hogy ezek a kártyák voltak-e hatással az indiai Ganjifa kártyajáték kialakulására, vagy az indiai kártyák befolyásolták az előbbieket. 
Michael Dummett, a téma szakértőjének feltételezése szerint a mameluk kártyák az indiai kártyajátékból erednek. A Ganjifa-t kerek alakú, bonyolult mintákat tartalmazó, kézzel festett kártyákkal játszották - általában 8-12 különböző színnel, 10 számmal és két nagy lappal. 
Ezt a játékot a XVI. századi Perzsiában Ganjifeh néven ismerték. Az arab világban Kanjifah néven terjedt el (ez a szó egy 1400-as évek környékéről származó mameluk kártyáról ismert), és a későbbiekben még egy harmadik nagy lappal gazdagították a kártyacsomagokat.

A napjainkig előkerült mameluk kártyák nagy lapjai absztrakt mintákat és nem személyeket ábrázoltak, ugyanakkor megtalálhatóak voltak rajtuk a katonai tisztségeket jelző nevek is. 1939-ben L.A. Mayer egy hiánytalan mameluk kártyacsomagot fedezett fel az isztambuli Topkapi Sarayi Múzeumban; ennek eredete mindenképp az 1400 utáni évekre tehető, azonban külsőre megegyezik a XII. illetve XIII. századból származó töredékekkel. 
A fellelt teljes kártyacsomag 52 kártyából áll, de vannak bizonyítékok arra is, amelyek arra engednek következtetni, hogy egy korábbi, 48 kártyából álló csomagból fejlődött tovább, amely színenként csak két nagy lapot tartalmazott. 

Színek és számok

A négy szín: kardok, (lovaspóló-)botok, kelyhek, érmék. Minden szín tartalmaz 1-10-ig számokat, és három nagy lapot: malik (király), na’ib malik (alkirály, vagy nagy-alkirály) és thani na’ib (második alkirály, vagy kis-alkirály) - ezek a kártyák látszólag megegyeznek a korai olasz kártyákkal (ahol pálcákat használtak a lovaspóló botok helyett). 
Valószínű, hogy a na’ib jelzésű nagy lap nevéből származik a korai európai kártyák neve is: naibbe (olasz) és naipes (spanyol).