A kártyajátékokról két részben-1. rész
A kártyajátékok dokumentálható története a X. századra nyúlik vissza, amikor a feljegyzések szerint Kínában papírból készült dominókat kevertek össze és osztottak szét a játék során. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű: kis történelmi kalandozás következik több részben.
A legkorábbi játékkártyákat Ázsiából származtatják a történészek.
A kártyajátékok a játékkártyákkal párhuzamosan fejlődtek, és vélhetően Kínában találták fel őket; a korai időkben játék céljából a játékosok papírpénzeket kevertek össze és osztottak le különböző kombinációkban.
A játékkártyák első bizonyított megjelenése a XIII. században lehetett, ugyanakkor létezik néhány vitatható tény, amelyek a pár évszázaddal korábbi megjelenést igazolhatják.
Bár a játékkártyák megjelenésének pontos helye és ideje nem állapítható meg teljes bizonyossággal, a legvalószínűbbnek a VII. és X. század közötti időszak tűnik, a helyszín pedig Kína.
A feljegyzések szerint i. sz. 969 újév éjszakáján Mu-tsung császár és felesége un. "dominó kártyákkal" játszott. A kínai dominó játékot két kocka dobásából kapott eredmény alapján játsszák.
A dominó nyugati változatával ellentétben a kínai dominók a játék során nem pozíciót jelölnek, hanem leginkább a játékkártyákhoz hasonlóan használják őket.
A kínai "pénzkártyák" még közelebbi rokonságot mutatnak a nyugati játékkártyákkal: az ősi kínai pénzkártyák között négy különböző típus, mondhatni négy különböző szín különböztethető meg.
Érmék (vagy pénz), érmesor vagy érmefüzér (melyeket a durva rajzok alapján sokszor tévesen pálcikákként értelmeznek), a tízezer vonal és a tízszer tízezer.
Ezeket ideogrammákkal jelölték, az első három "színt" kettőtől kilencig terjedő számokkal, a tízszer tízezret pedig egytől kilencig terjedő számokkal.
Későbbi változatokban a tízszer tízezer szín eltűnik, helyette viszont kétszeres vagy akár négyszeres mennyiségben is megjelenhetnek a másik három színben levő kártyák.
Egyes feltételezések szerint az első kártyák valószínűleg papírpénzek voltak, amelyek mind játékeszközként, mind pedig tétként szolgáltak a játék során.
A modern mahdzsong játék dominóin szereplő jelek (a képen) és szimbólumok pedig valószínűsíthetően a korai játékkártyákból fejlődtek ki.
A kínai "p’ai" szó egyaránt jelent papírkártyát és dominót. A Kínában használatos mahdzsong díszítőelemei között némelyiken a mai napig megtalálhatóak az érmék és az érmefüzérek jelei, melyeket a játékosok "kör" és "bambusz" (avagy pálcika) néven említenek.